Miért fogadjunk örökbe?

Az intézményi neveltetés hátrányai

Buczó Dóra

2021.03.07

Az emberi kapcsolatainkra, szociális működésünkre nagy hatással van kötődési stílusunk, mely a kora gyermekkor szülő-gyermek kapcsolatából származik. Előfordulhat azonban, hogy ez a kapcsolat nem megfelelő, esetleg a szülők nincsenek jelen, aminek kifejezetten negatív következményei lehetnek. Az intézményi gondozásban nevelkedettek megfelelő gondoskodás, érzelmi és szociális ingerek szűkében hátrányba kerülhetnek mind az értelmi, mind a szociális fejlődés terén. Ez a hátrány azonban jó eséllyel kiküszöbölhető egy szerető és stabil otthon megteremtésével, azaz az örökbefogadás által.




Hogyan alakulnak ki kötődési stílusaink, és miben határoznak meg minket?

A mai, tudományosan elfogadott kötődéselmélettel John Bowlby, angol pszichiáter és pszichoanalitikus állt elő. Szerinte egy veleszületett gyermeki kötődés-viselkedésről beszélhetünk, amely a harmadik életév végére már homeosztatikusan, a szervezet belső szabályozó mechanizmusaihoz hasonlóan működik. A gyermekek ebben a korban már képesek modelleket kialakítani önmagukról, a kötődési személyről, és ami a legfontosabb, a kettőjük kapcsolatáról. Mindezek alapján jósólja be az egyén, hogy mennyire lesz válaszkész és elérhető a kötődési személy, azaz mennyire érzékeny a szülő gyermeke viselkedésére, és milyen mértékben képes kielégíteni azokat. Ezeken alapszik a saját viselkedés szabályozása és a kötődési stílusok minősége is (Bányai & Varga, 2014).  Ezek a későbbiekben hatást gyakorolhatnak további kapcsolataink minőségére is (Bender és mtsai, 2011). Vannak azonban gyermekek, akiknek ez a fajta kizárólagos kapcsolat nem adatik meg – ez felveti a kérdést: miben különbözik ezen gyermek fejlődése azokétól, akik részesülhetnek ebben az érzelmi kapcsolatban?

Pontosan milyen negatív következményekkel járhat az állami gondozásban való nevelkedés?

René Árpád Spitz, magyar származású pszichoanalitikus csecsemővizsgálatai úttörőnek bizonyultak a kérdés kapcsán. Munkássága során nagy hangsúlyt fektetett olyan újszülöttek vizsgálatára, akik anya nélkül, érzelmileg szegényes környezetben fejlődtek. Ezek lehettek állami intézmények, kórházak, illetve pszichiátriai osztályok, két tényező azonban minden környezetben azonos volt; a stimuláció hiánya (a szegényes környezetből adódóan), és az édesanya hiánya (Spitz, 1945). Megfigyelései alapján megállapítható: az érzelmi és szociális megvonás következményei rendkívül súlyosak lehetnek az egészségmegőrzés és a túléléshez szükséges kompetenciák fejlődése szempontjából (Emde és mtsai, 1994).

Azon fiatalok, akik kora gyermekkorban sok változáson esnek át, hajlamosabbak a mentális egészséget, érzelemszabályozást, viselkedést és fiziológiai szabályozást érintő problémákra. Ezek később iskolai vagy kapcsolati nehézségekben is megnyilvánulhatnak, ezek a viselkedéses jelenségek pedig jelezhetik a magasabb szintű kognitív folyamatok károsodását (Jung Min Park & Ryan, 2009).

A fent említett funkciók három-és hatéves kor között fejlődnek legnagyobb mértékben, ami megegyezik a prefrontális kéreg elsődleges fejlődési periódusával. Ezt szenzitív periódusnak nevezi a szakirodalom: olyan kiemelt időszakok, amikor bizonyos eseményeknek be kell következniük ahhoz, hogy az említett képességek kialakuljanak (Cole & Cole, 2006). A megnövekedett stressz, a gondozók és környezet állandó változása súlyos következményekhez vezethetnek ebben az érzékeny szakaszban. (Lewis-Morrarty & Moore, 2012).

 

Miért érdemes tehát számba venni az örökbefogadást, mint lehetséges opciót?

Az örökbefogadott gyermek számára az örökbefogadás egy drasztikus környezeti változást jelent. Ez a változás jelentheti azt a szükséges intervenciót, ami elősegíti a megfelelő kognitív fejlődést. Egy ingergazdag, érzelmileg biztonságos környezetben az örökbefogadott gyermekek hamar felveszik a tempót környezetükkel és kortársaikkal (van IJzendoorn & Juffer, 2005). Az adoptált gyermekek szociális kompetenciái fejlettebbek, összességében együttműködőbbek, asszertívebbek, felelősségteljesebbek, és magasabb szintű viselkedéses kontrollal rendelkeznek (Palacios és mtsai., 2013). Könnyebben beilleszkednek, mint intézményben nevelkedett társaik, és nagyobb népszerűségnek is örvendnek saját közösségükben. Az intézményi nevelés tehát kevésbé alkalmas egészséges, gyógyító környezetet nyújtani a gyermekeknek, amiben szociálisan kiteljesedhetnek, éles ellentétben azzal, ami örökbefogadott társaikkal történik. Annak ellenére, hogy ezek a helyek képesek bizonyos igények kielégítésére (például védelem a szülői agresszióval szemben), hosszútávon nem bizonyulnak megfelelő környezetnek az egészséges személyes és szociális fejlődés szempontjából (Palacios és mtsai, 2013).

Cikkemben tehát szerettem volna felívni a figyelmet az örökbefogadás fontosságára. Arra, hogy lehetőségeinkhez mérten érdemes megfontolni ezt az opciót is gyermekvállalás esetén, hiszen ezáltal mi is segíthetünk egy gyermeknek, és hozzásegíthetjük őt egy teljesebb és egészségesebb élethez.

Kulcsszavak: kötődés, intézményi nevelés, fejlődéspszichológia, örökbefogadás

 

Források:

  1. Bányai, É., & Varga, K. (2013). Affektív pszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.

  2. Cole, M., & Cole, S. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó.

  3. Emde, R. N. (1994). Individual meaning and increasing complexity: Contributions of Sigmund Freud and René Spitz to developmental psychology. American Psychological Association.

  4. Bender, D. S., Morey, L. C., & Skodol, A. E. (2011). Toward a Model for Assessing Level of Personality Functioning in DSM–5, Part I: A Review of Theory and Methods. Journal of Personality Assessment, 93(4), 332–346.

  5. Lewis-Morrarty, E., Dozier, M., Bernard, K., Terracciano, S. M., & Moore, S. V. (2012). Cognitive flexibility and theory of mind outcomes among foster children: Preschool follow-up results of a randomized clinical trial. Journal of Adolescent Health, 51(2), S17-S22.

  6. Jung Min Park, & Ryan, J. P. (2009). Placement and Permanency Outcomes for Children in Out-of-Home Care by Prior Inpatient Mental Health Treatment. Research on Social Work Practice, 19(1), 42–51.

  7. Palacios, J., Moreno, C., & Román, M. (2013). Social competence in internationally adopted and institutionalized children. Early Childhood Research Quarterly, 28(2), 357–365.

  8. Spitz, R. A. (1945). Hospitalism: An inquiry into the genesis of psychiatric conditions in early childhood. The psychoanalytic study of the child, 1(1), 53-74.

  9. van IJzendoorn, M. H., & Juffer, F. (2005). Adoption Is a Successful Natural Intervention Enhancing Adopted Children’s IQ and School Performance. Current Directions in Psychological Science, 14(6), 326–330.

 

A képek forrásai:

  1. kép: https://www.adoptuskids.org/ (hozzáférés: 2021.03.18)

  2. kép: https://www.telegraph.co.uk (hozzáférés: 2021.03.18)