Az élet tragédiával való szembenézés - Az önegyüttérzés ereje a háborús hírekkel való megküzdéssel szemben

Ilyés Boglárka

2023.11.25.

A Facebook görgetése közben vagy az Instagram és TikTok böngészése során számos háborús hírbe ütközhetünk. A közösségi média kezdőalapjain egymást váltogatják a borzalmas képek és a baljóslatú címek a legújabb háborús támadásokról, nincstelenné vált családokról és az áldozatok számáról. De vajon hogyan hatnak ránk ezeknek a hírek és képek? Melyek azok a pszichológiai jelenségek, amelyek ilyenkor elkezdenek működni bennünk? Illetve, legfőbb kérdésként felmerül, hogy hogyan tudjuk csökkenteni a létbizonytalanság érzését az önegyüttérzés által? Jelen cikkünkben ezen kérdéseket boncolgatva foglalkozunk a háborús hírek pszichológiájával és az önegyüttérzéssel, mint lehetséges gyógyírrel a háború okozta distressz ellen.

A háborús hírek pszichológiája

A háborúk olyan erőteljes stresszorként értelmezhetőek, amelyek az ember alapvető létbiztonságát kérdőjelezik meg. A tragédiákkal, az elmúlással és az erőszakkal való szembenézés eddig sem volt egyszerű az emberek számára, azonban a mai modern társadalmunkban a médián keresztül a háború okozta félelem, létbizonytalanság és szorongás olyan populációkra is kiterjed, akik kívül esnek a háborús övezeteken. Az a fajta összekapcsoltság, amelyet a közösségi média pozitív hatásaként emlegettünk, most a háborús képek felbukkanásával és olykor a megbízhatatlan forrású hírek terjesztésével a háborúnak való kitettség új dimenzióját eredményezik (Gottschick et al., 2023). Mindebből kifolyólag jelen cikkünkben a háborús hírek pszichológiáját és a mentális egészségünkre való hatásának témáját járjuk körül.

A háború pszichológiai következményeikről szóló szakirodalmakból tudhatjuk, hogy a háborús övezetekben harcoló katonáknál leginkább kimutatható kórkép a poszttraumás stressz szindróma (PTSD). A PTSD röviden egy olyan pszichológiai zavarként határozható meg, amely a trauma aktív vagy passzív elszenvedése után is villanásszerű emlékbetöréseket okozhat intenzív félelemmel és szorongással együtt járva, illetve fokozott éberséget és érzékenységet eredményezhet a háborúra emlékeztető fenyegető ingerekkel szemben (APA, 2013). Kutatások alapján a médiában megjelenő háborús tartalmak (legfőképpen a grafikus tartalmak) intenzív fogyasztása is hasonló tüneteket eredményezhet azon egyéneknél is, akik a háborús övezeteken kívül élnek. A háborús képek és videók véres tartalmai a PTSD-hez és az akut stressz zavarhoz hasonló szintű aggodalmat, félelmet és szorongást eredményezhetnek. Emellett gondolati szinten az ún. intruzív és ruminatív gondolatok (az eseményeken való folyamatos rágódás, ún. túlgondolás) megjelenését is eredményezhetik. Amelyek az előbbi érzelmi tünetekkel társulva hosszútávon hajlamossá tehetnek a PTSD és traumával kapcsolatos zavarok kialakulására (Holman et al., 2020; Thompson et al., 2019). Mindezek mellett sokakban felmerülhet a kérdés, hogy pontosan a média mely elemei járulhatnak hozzá ezekhez a tünetekhez? Illetve milyen szintű média fogyasztás bizonyulhat károsnak?

A közösségi média a hagyományos tömegkommunikációs eszközök mellett (mint pl., a televízió és az újság) a háborús hírek terjesztésében szintén egy fokozott hozzájárulást jelent a média- használók tájékoztatásában. Egy közép-európai kutatás alapján az orosz-ukrán háború eseményeit követő fiatalok 72.4 % -a közösségi média platformjain keresztül jut hozzá az információkhoz, azonban ugyanezen fiatalok körében jelentősen nagyobb a szorongás és a depresszív tünetek jelenléte, mint azok esetében akik a hagyományos tömegkommunikációs eszközöket használják (Riad et al., 2022). Mindez magyarázható lehet a közösségi média tartalmainak jellegével, amelyek más területeken is (pl. a szociális összehasonlítások) erőteljesebb érzelmi választ képesek a felhasználókból kiváltani. Habár a háborús hírek mindegyik vizsgált populációban ugyanúgy szorongást és depresszív tüneteket okoztak, bizonyos rejtett tényezők hatására ezek intenzitása mégis eltérő lehet. Ilyen rejtett hatások lehetnek a nemi és demográfiai tényezők (pl., akik a háborús övezetek közvetlen szomszédságában élnek erősebb szorongást és félelmet mutatnak); illetve a híreknek való kitettség akaratlagos és akaratlan jellege (miszerint saját szándékomból keresek rá ilyen tartalmakra, vagy csak a Facebook görgetése közben véletlenül akadok rájuk). Eszerint azok, akik önszántukból, naponta több órát is ilyen hírek fogyasztásával töltenek erősebb szorongást, bizonytalanságot és szomorúságot élhetnek át, mint akik csak akaratlanul bukkannak rá ezekre a hírekre. Ez a mechanizmus azzal magyarázható, hogy a hírek intenzív fogyasztása egyfajta túlkompenzáló védekezésként szolgál azzal a bizonytalansággal és információ hiánnyal szemben, amely egy háborús helyzet fenyegetettsége során jelen van. Azonban mindez egyfajta ördögi kört eredményez, amely által csak még inkább megerősödnek a háborúval kapcsolatos ruminatív gondolatok és ezáltal a szorongás tünetei is (Castro et al., 2023; Gottschick et al., 2023)

Önmagunk átölelése - Az önegyüttérzés gyógyító ereje a tragédiákkal való megküzdésben

A háborúk megtapasztalása sokunkban félelmet, szorongást, szomorúságot és létbizonytalanságot okozhat, azonban a jó hír az, hogy ezeket az érzelmeket felhasználhatjuk eszközként is arra, hogy minél adaptívabban küzdhessünk meg a háború tudatával. Az élet tragédiáival való szembesülés sokszor emlékeztet bennünket a közös emberiességünkre és empátiát ébreszthet bennünk a háború áldozatai iránt. Az így keletkező együttérzést önmagunk irányába fordítva lehetőséget adunk arra, hogy konstruktívan nézzünk szembe az emberi szenvedéssel. Cikkünk második felében az önegyüttérzés fogalmával ismerkedünk meg és ennek lehetséges gyógyító erejével a kollektív traumákkal szemben.

Az önegyüttérzés egy olyan érzelemszabályozási stratégia, amely által az egyén az együttérzésből származó empátiát, melegséget és segíteni akarást saját maga felé fordítja. Ezáltal az önegyüttérzés, tulajdonképpen egy önmagunkkal szembeni szeretetteljes, elfogadó és empatikus attitűd, amely lehetőséget ad a nehéz érzések felismerésére, a saját hibáink és szenvedéseink elfogadására, valamint az öngondoskodásra (Gilbert, 2014; Neff, 2023). Az önegyüttérző magatartás azért is lehet kifejezetten fontos a háborús események megtapasztalása során, mert olykor a háborús hírek bűntudatot és tehetetlenséget kelthetnek bennünk más emberek szenvedése iránt. Az önegyüttérzés meleg és elfogadó hozzáállása gyógyírként szolgálhat és potenciálisan csökkentheti a szorongásos és depresszív tüneteket is.

Az önegyüttérzés összetevői közül megemlíthetjük az önmagunkkal szembeni kedvességet (ez magában foglalja az érzelmi distressz tudatosítását, ennek megértését és együttérző elfogadását); a közös emberiességet (annak a tudata, hogy az a szenvedés, amin keresztül megyünk minden emberben ott van és nem vagyunk egyedül vele), valamint a tudatos jelenlétet (az érzelmeinkre való tudatos odafigyelés és ezek ítélkezésmentes elfogadása). Emellett szintén megnevezhetünk olyan önegyüttérző készségeket is, amelyek kifejlesztése önmagunkban hatékony szorongás csökkentő módszerként működhet. Ezek lehetnek: a jelen-tudatos figyelem önmagunkra („Mi megy most bennem végbe?”. „Hol érzem ezt az érzést a testemben?”); a reflektálási képességet az érzelmeinkre („Miért érzem ezt?” „Mit üzen nekem ez az érzelem?”), illetve az önegyüttérző cselekvést („Hogyan tudnám csökkenteni ezt?” „Hogyan tudnék minél jobban gondoskodni magamról ezekben a stresszes időkben”?) (Gilbert,2013; Neff, 2023).

Az önegyüttérzés tudományos igazoltságára vonatkozólag is kijelenthető, hogy hatékonynak bizonyul a PTSD, szorongásos, depresszív és akár öngyilkos hajlamokkal rendelkező tünetek kezelésében. Több háborús, veteránokon végzett kutatás szerint az önegyüttérzést megcélzó beavatkozások fejlesztik a distresszel való adaptív megküzdést és elősegítik az érzelemszabályozó készség fejlődését, illetve erősítik a résztvevők személyközi kapcsolatainak minőségét, mindemellett növelik a pszichológiai rugalmasság készségét is. (Cheng, et.al, 2021; Serpa et.al, 2021; Rabon et.al, 2019; Winders et al., 2020).

Konlúziók

A háborús hírek mindennapi fogyasztása sokunkban a félelem, a bizonytalanság és az aggodalom érzését erősítheti fel. Úgy érezhetjük, hogy tehetetlennek vagyunk a világ történéseivel szemben, illetve megjelenhet bennünk az empátia érzése is a háború áldozataival szemben. Mindezek azonban, ha nem vigyázunk és nem kontrolláljuk megfelelően a hírfogyasztásunkat, mentális problémákat eredményezhetnek. Emiatt elengedhetetlen lehet olyan adaptív megküzdési stratégiákat alkalmazni, amelyek az önmagunkhoz való szeretetteljes, meleg és empatikus viszonyuláson keresztül csökkenthetik a szorongásos tünetek jelenlétét. Ilyen önegyüttérzést elősegítő módszer lehet az önegyüttérzés fókuszú meditáció, a légzéses és relaxációs technikák, illetve az olyan imaginációs technikák is, amelyek egy-egy jóleső és kedves emlék felidézésén keresztül segíthetik a pozitív érzelmek kialakulását. Ha úgy érezzük, hogy túlságosan elhatalmasodik felettünk a szorongás érzése, az aggodalom vagy akár a túlzott szomorúság mindenképpen forduljunk szakemberhez! A szakember dönt a gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés alkalmazásáról.

Címkék: háború, PTSD, szorongás, akut stressz avar, önegyüttérzés

Források:

American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and and statistical manual of mental disorders (5th ed.). Washington, DC: Author

Castro, M., Aires Dias, J., & Madeira, L. (2023). Does the media (also) keep the score? Media-based exposure to the Russian-Ukrainian war and mental health in Portugal. Journal of Health Psychology. https://doi.org/10.1177/13591053231201242

Cheng, Z. H., Lozier, C. C., Lewis, M. M., O'Neil, M. E., Luoma, J. B., & Morasco, B. J. (2021). Investigating the role of psychological inflexibility, mindfulness, and self-compassion in PTSD. Journal of Contextual Behavioral Science, 22, 102-107. https://doi.org/10.1016/j.jcbs.2021.10.004

Gottschick, C., Diexer, S., Massag, J., Klee, B., Broda, A., Purschke, O., Binder, M., Sedding, D., Frese, T., Girndt, M., Hoell, J. I., Michl, P., Gekle, M., & Mikolajczyk, R. (2023). Mental health in Germany in the first weeks of the Russo-Ukrainian war. BJPsych Open, 9(3), 1–7. https://doi.org/10.1192/bjo.2023.21

Holman, E. A., Garfin, D. R., Lubens, P., & Silver, R. C. (2020). Media Exposure to Collective Trauma, Mental Health, and Functioning: Does It Matter What You See? Clinical Psychological Science, 8(1), 111–124. https://doi.org/10.1177/2167702619858300

Gilbert, P. (2013). The Compassionate Mind. A New Approach to Life's Challenges. Robinson

Neff, K. D. (2023). Self-Compassion : Theory ,.

Rabon, J. K., Hirsch, J. K., Kaniuka, A. R., Sirois, F., Brooks, B. D., & Neff, K. (2019). Self-compassion and suicide risk in veterans: When the going gets tough, do the tough benefit more from self-compassion?. Mindfulness, 10, 2544-2554. https://doi.org/10.1007/s12671-019-01221-8

Riad, A., Drobov, A., Krobot, M., Antalová, N., Alkasaby, M. A., Peřina, A., & Koščík, M. (2022). Mental Health Burden of the Russian–Ukrainian War 2022 (RUW-22): Anxiety and Depression Levels among Young Adults in Central Europe. International Journal of Environmental Research and Public Health, 19(14). https://doi.org/10.3390/ijerph19148418

Thompson, R. R., Jones, N. M., Holman, E. A., & Silver, R. C. (2019). Media exposure to mass violence events can fuel a cycle of distress. Science Advances, 5(4), 1–7. https://doi.org/10.1126/sciadv.aav3502

Serpa, J. G., Bourey, C. P., Adjaoute, G. N., & Pieczynski, J. M. (2021). Mindful self-compassion (MSC) with veterans: A program evaluation. Mindfulness, 12, 153-161. https://doi.org/10.1007/s12671-020-01508-1

Winders, S. J., Murphy, O., Looney, K., & O’Reilly, G. (2020). Self-compassion, trauma, and posttraumatic stress disorder: A systematic review. Clinical Psychology and Psychotherapy, 27(3), 300–329. https://doi.org/10.1002/cpp.2429

Képek:

1.kép: pixabay. com (letöltve: 2023.11.25)

2.kép: pixabay.com (letöltve: 2023.11.25)

3.kép: pixabay.com (letöltve: 2023.11.25)

Videó: YouTube.com