Hátat fordítva a konformizmusnak –
és utat engedve a felfedezési vágynak
Szerző: Tóth Kata Veronika, 2020.03.24.
1. kép: Pexels.com
„Páratlan személyiség”. Olyan valaki, aki tetszetős vagy érdekes módon különbözik másoktól. Ötletes, kezdeményezőkész és találékony. Egy szóval: eredeti. Ki ne akarna az lenni? Tanulható, mindenki számára elérhető állapotról van szó, vagy csak a veleszületettek kiváltsága?
Adam Grant (2016) szervezeti pszichológus szerint bármelyikünk képes fejleszteni a kreativitását. A sikerig pedig kétféle út vezet: a konformista és az eredeti. A konformisták a hagyományos utat, az eredetik az újszerű gondolatokat követik. De mi számít eredetinek egyáltalán?
Kölcsönzött gondolataink és az alapértelmezettek elutasítása
Születésünktől fogva befolyásolnak minket a külvilág ingerei. Minden, ami körülvesz. Ezért folyamatosan kölcsönveszünk ötleteket. Mások gondolataira sajátjainkként tekintünk. Ez egészen ijesztő. Honnan tudhatom biztosan, hogy mi őszintén az én szellemi termékem, az én szürkeállományom szüleménye? Például: olykor dallamokról álmodok, amiket aztán szegényes zenei eszköztáram segítségével meg is komponálok. Azaz dalt írok. De honnan tudhatom biztosan, hogy ez nem egy korábban már hallott melódia? Hogy ez bizony kizárólag az enyém? A kérdés állandóan kétségek közt hagy. A filozofikus tartalmán túl már csak azért is, mert nem szívesen „lop” az ember. Újat akar mutatni. Eredeti akar lenni.
A nagyszerű alkotók Grant (2016) szerint nem feltétlenül a legmélyebb tapasztalattal rendelkezők, hanem azok, akik felkutatják a legszélesebb perspektívákat. A kulcs abban rejlik, hogy az automatikus, forgatókönyv-szerű gondolatokat félretesszük. Housman (2013) vizsgálatában az alapértelmezett programhoz hasonlított minket, embereket. Több munkahelyen kutatta, mivel magyarázható, hogy bizonyos dolgozók elhivatottabbak, jobbak másoknál. Megfigyelte azt is, hogy a Windows programba Internet Explorer, a Mac gépekbe Safari böngésző van telepítve gyárilag. Ez az alapértelmezett, amelyet az ember mindenféle erőfeszítés nélkül legegyszerűbben tud elérni és használni. Azt találta, a munkatársak csaknem kétharmada használt alapértelmezett böngészőt. Soha nem tették fel maguknak a kérdést: létezik-e jobb megoldás?
Az eredetiség legfőbb jele az alapértelmezett elutasítása. Ennek a gyökere pedig a kíváncsiság. A folyamatos megkérdőjelezés. Az újszerű perspektíva kialakítása. Hiszen, ne feledjük: mindent, ami alapértelmezett, ami követendő, ami előírt, ember alkotott. Így azt ember meg is változtathatja.
„Az embert a kreativitása teszi kreatívvá”
„Valamiféle mentális tevékenység, bizonyos különleges személyek fejében megtörténő felismerés” – mondja Csíkszentmihályi Mihály (2008), ismert pozitív pszichológia- és flow kutató a kreativitásról. A kreativitás nem egy vonás, nem írható le specifikus tulajdonságok csoportjával. De felismerhető. Az alkotásban, a munkában, az alkalmazkodásban. „Nem tautológia-e azt állítani, hogy egy embert a kreativitása teszi kreatívvá?” – teszi fel ugyanakkor Csíkszentmihályi a kérdést. Úgy véli, a komplexitás a legfőbb jellemzője a kreatívoknak. Képesek olyan gondolatokat, érzelmeket vagy viselkedéselemeket ötvözni, melyeket mások élesen elkülönítenek.
A lényeg a felfedezési vágy. Enélkül nem lehetünk kreatívok, nem lehetünk eredetik. Ez jó hír, hiszen a kíváncsiság az egyik legemberibb érzés. Cicero (1914) szerint a tanulni vágyás egy olyan tiszta, belső formája, melyet nem mozgat semmilyen külső vonzerő, mint pénz vagy hatalom. Mindenkiben benne van. Ebből következik, hogy az eredetiségre is mindenkinek képesnek kell lennie.
A kevesebb néha több – de nem az ötletek terén
Végezetül ismét egy saját gondolatmenetet írnék le, távol állva természetesen attól, hogy önmagamat eredetinek tituláljam. Jelenleg szinte minden második gondolatunk a COVID-19 világjárvány körül forog. Az internetes cikkek nagy százaléka erről ír. Ez természetes jelenség, hiszen mindenkit foglalkoztat és mindenkit érint is a téma. Viszont amikor leültem, hogy én is írjak valamit, hogy alkossak, nehéz volt kiszakadni a „bűvköréből”. Valahogy most azt tűnt alapértelmezettnek. Szinte görcsösen ragaszkodtam hozzá, és pontosan ez tűnt fel és kezdett el zavarni. Arra gondoltam, ezekben a nehéz, kihívásokkal teli időkben is hagyjunk teret a kreatív gondolatoknak, az újszerű koncepcióknak. Ezért ötleteket kezdtem gyűjteni.
Alkossunk és gondolkodjunk minél többet. Amikor arról panaszkodunk, hogy kevés az eredetiség a világban, hajlamosak vagyunk a kreativitás hiányára fogni azt. A valóságban azonban az eredetiség legnagyobb akadálya nem az ötletek kitalálása – hanem az ötletek kiválasztása. Újszerű ötletei mindenkinek lehetnek, de meg kell tanulni, azok közül megfelelően választani. Majd mindezt újra és újra megtenni. Hiszen Márait idézve: „Nem kell megismételni a gyönyörű ötleteket, mert elkopnak, elveszítik varázsukat”.
Keresőszavak: eredeti, nonkonformista, kreativitás, pozitív pszichológia
Források:
Cicero (1914). De finibus bonorum et malorum (H. Rackhman, Trans.) Cambridge, MA: Harvard Press.
Csikszentmihalyi, M. (2008). Kreativitás: a flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. Akadémiai Kiadó.
Grant, A. M. (2016). Eredetik. HVG Kiadó Zrt.
Housmann, M. (2013). How Might Your Choice of Browser Affect Your Job Prospects? Economist.
Márai, S. (1941). Az igazi – Judit és az utóhang. Helikon Kiadó
A kép forrása:
https://www.pexels.com/hu-hu/ (hozzáférve: 2020.03.24.)